Léna élete blog

Egy fotózás varázslatos története

2025. június 26.

Megérkezett a nyár? Olyan meleg van napok óta, mintha egy sivatagban lennénk. Csak tevék nincsenek. Sokat panaszkodtunk a gazdinak, hogy melegünk van, ezért néha bevitt minket, és lefeküdtünk a jó hideg padlóra. Lara ennél messzebb is ...

Tojáskeresés

2025. június 26.

A reggeli tornán lassan túl vannak Lénáék, minden feladatot tökéletesen teljesítettek Larával. Bóját kerülgettek, pörögtek, forogtak, szédítő dolgokat csináltak. Miután ismét egyenesbe jöttek, beindultak a gazdival a házba. Miel...

Állati kaland

2025. június 26.

Végre eljött a jó idő, és mi mást kívánhat egy kutyus, mint hogy kimehessen a rétre egy jót sétálni? Persze a sok szeretgetésen, jutifalaton, pihenésen, simogatáson és játékon kívül. Úgyhogy most rávettük Larával a gazdit, hog...

A mentőakció

2025. március 24.

Lénáék hétköznapjai egyre szürkébbek. Alvás, kis játék, tanulás, alvás, evés, ivás, legelészés. Valami mégis hiányzott. Persze mindketten tudták, hogy mi. A mese. Korábban mindennap voltak mesék, amiket összebújva hallgattak. E...

Kutya meleg van

2024. július 23.

Ez bizony nem móka és kacagás! Már nem csak kutya meleg van, ahogy a mondás tartja. Lara és én is a házikónk belső sarkában vagy a fák alatt próbáltunk hűsölni. Hát… nem sok sikerrel. A gazdi mindig kijött hozzánk pár percre, fr...

A vizes kaland

2024. július 6.

Kutyameleg van! Larával csak feküdtünk az árnyékban, nyelvünk szinte a földet súrolta és próbáltuk valahogy hűteni magunkat. Itt már csak egy dolog segíthetett: egy fürdőzés. Vagy egy fagyi. Vagy egy kis dinnye. Vagy mindegyik egysze...

Út az ismeretlenbe III.

2024. június 29.

– Itt lesz majd a helyük. Így jó lesz? – mondta egy lány, és a fotel mellé mutatott. Itt kellene lefeküdnünk? Hiszen itt tényleg csak akkor férünk el, ha össze is bújunk. – Próbáljuk meg. Léna, Lara! Fekszik! – mondta a gazdi...

Út az ismeretlenbe II.

2024. június 22.

Követtük hát, némi kolbászka vagy virsli reményében, ha már az álomból úgy kirángatott. Így láttuk meg végül Marcit, ahogy kocsival megállt a ház előtt. Indultam, hogy köszönjek neki, de a kezdeti öröm nem tartott sokáig. A ki...

Út az ismeretlenbe I.

2024. június 18.

Végre elérkezett a várva várt reggel. A gazdi kijött hozzánk, és ismét gyakoroltunk: feküdtünk. Csak feküdtünk és feküdtünk! Alig pár percet töltöttünk így, de nekem óráknak tűnt. Korgó pocakom hangja még a gazdihoz is elért...

Még több bejegyzés betöltése