Beköszöntött a tavasz, Léna pedig egyre többet sütkérezik kint a napon. Korábban érkezett a jó idő, ez meg is lepett mindenkit, de ez a legkevésbé sem zavarta Lénát, aki kicsit el is bóbiskolt. Ez a sok cukiskodás nagyon fárasztó ám!
Két napozás között sétálgatott a kertjében vagy lefeküdt az almafa tövébe. Amikor meghallotta a gazdit, először még felfigyelt, hátha itt az ideje a sétának vagy akár egy dugi falatkának, de csak nem akart közelebb jönni. Papával pakoltak valamit, ezért úgy döntött, hogy inkább visszafekszik és úgy figyeli tovább őket. Hátha így cukibbnak tűnik, na meg közben pihenhet.
Hallotta, hogy valami nehezet húznak. Ráadásul hátrafele jöttek vele: a garázs mögé, a szőlőlugashoz. És ekkor beugrott neki. Léna már tudta, hogy mi következik.
– Ez biztosan a grill lesz!!! – ugrott fel vidáman. A finom húsok, és azok az illatok!
– Mindenképpen ott kell lennem! – Felkelt, és újra a kertje minden szegletét bejárta, kereste a gazdi tekintetét. De mindhiába. Még a kerítésre is felugrott, de nem ért el vele semmit. Pakolgatás és porfelhő jelezte a munkát, majd a semmivel össze nem keverhető hang: a gazdi begyújtotta a sütőt. Ezután ki-be járt a házba és minden szükséges dolog már kint várt. Főleg azok a finom húsok…
– Hadd jöjjek én is! Jó leszek, ígérem! – kiáltott Léna, mert már nem bírta tovább.
– Nélküled el sem kezdtem volna. Csak kicsit kitakarítottam és elpakoltam, hogy elférjünk – válaszolta a gazdi, és elindult, hogy kiengedje a hűséges kutyusát.
– Hát persze! Csak előkészített mindent. Milyen jó gazdim van, tudtam, hogy most is kimehetek hozzá! – gondolta magában Léna, majd nyílt az ajtó és úgy szaladt, mint aki régi fogságából szabadult. A garázs oldalánál azért megállt és a szokásos hempergés sem maradhatott el. Dobálta magát, dörgölőzött a falhoz, a fűbe, majd szinte egy szaltót vetve felugrott és örömittasan a gazdira nézett.
– Most már mehetünk – mondta.
Ezután tényleg a sütő volt a következő megálló. Ha kutyi érzékei nem csalnak, akkor elég meleg és mehet bele a husi. A végén pedig szívesen leteszteli, hogy rendesen átsült-e!
Addig viszont még sok idő volt. A sülő hús hangja, illata teljesen megszédítette Lénát. Leült és tapodtat sem mozdult a grill és a gazdi mellől. Néha helyet váltott és lefeküdt, de mindig visszatért az üléshez.
– Mit szólnál, hogy végeztünk a hamburgerrel, pihentünk egyet és utána délután elmennénk egy sétára? Az óvoda mellé, arra már régen jártunk – kérdezte Lénát a gazdi.
– Háááát, lehet róla szó, de még fontosabb dolgunk van. Úgy érzem, hogy elkészült a hús – válaszolta.
És nem is tévedett. Az étel elkészült és olyan illatos volt… Léna alig bírt már egyhelyben ülni.
– Leteszteljem, hogy biztos finom? – kérdezte.
– Most valami mást kellene megkóstolni. Nézd csak! – Léna nem is akármilyen fizetségben részesült. Szalonnát kapott a gazditól, ráadásul sütve! Elég csak rágondolnia, azóta is összefut a nyál a szájában!