Korán reggel indulunk sétálni. A gazdiba meg mi ütött? Ilyenkor csak gyakorolni szoktunk, aztán pihenés. Most pedig készülődünk és indulunk. Itt valami biztosan történik. Bár én ezzel csak jól járhatok. Ilyen jó időben elmenni sétálni, ó, ez a legjobb!
Kint a réten megint csak szabadon szaladgálhattam. Szerencsére tiszta víz, sár és homok lettem. Pont úgy, ahogy szeretem. Egyszerűen nem bírtam megállni, folyamatosan csak futottam a következő helyre, és hemperegtem, ahol csak tudtam. A gazdinak ez szerintem nem annyira tetszett, hiszen mindig hívott, hogy most már elég lesz, és menjünk tovább. Majd pedig végleg elege lett. Hazaindultunk. Pedig csak most jöttünk! És máris… Miért megyünk máris? Pedig még olyan sok helyen nem voltunk. Ott van az a kis pocsolya is, oda mindenképp el szerettem volna menni. A gazdi nem is figyelt rám, és elindultunk haza.
Otthon a gyakorlás is elmaradt, egyből mentünk a helyemre. Észrevettem, hogy a reggelim is kevesebb volt a szokásosnál. Mi történik itt? Jól sem lakhatok? A gazdi azt mondja, hogy nemsokára visszajön hozzám, ne aggódjak. Kicsit vártam, azután pedig bementem a házamba. Kis idő múlva valóban kijött és a kocsiba pakolt valamit. Tudtam, hogy eljött az én időm! Azonnal szaladtam, és segítettem neki én is. Persze csak a legfontosabb dolgokat figyeltem. Nála legyen a kaja és egy kevés innivaló. A többi már az ő feladata. Ellenőrzött ő is mindent, és készen voltunk. Én már régen beugrottam a kocsiba, és ott vártam, hogy végezzen.
Most csak mi ketten voltunk a kocsiban, így azt hittem, hogy csak kirándulunk. A hely ahová mentünk, az ismerős volt. Izsák a neve. Voltam már itt húsvétkor is, és láttam egy nagyon szép fát feldíszítve tojásokkal. De erről majd máskor beszélek. Tehát Izsákon vagyunk, és megálltunk az út mellett. A gazdi engem is kiengedett és egy bolt felé mentünk. Amikor bementünk, egyből láttam, hogy ez nem egy szokványos bolt, hanem egy könyvtár. A sok könyvből azonnal tudtam. Bemutatóra jöttünk volna? Csak így ketten? Lehetséges, hiszen a többiek rögtön bemutatkoztak a gazdinak, majd odajöttek hozzám is. Sarolta és Klára nagyon aranyosak. Egyből megsimogattak, én pedig egyből megkedveltem őket. Még pár trükköt is csináltunk, ahogy megjöttünk. Simogattak, dicsértek, és még enni is adtak! Nagyon jó benyomást tettek rám, ezért is kedveltem meg őket egyből. Persze éreztem rajtuk más kutyus szagát is, de velük sajnos nem találkoztam. A gazdit hagytam pakolni, nekem fontosabb dolgom volt. Találkoztam még egy fiúval és egy kislánnyal, akikkel szintén gyakoroltunk egy kicsit. És még enni is kaptam tőlük! Máris milyen szép ez a nap, és még mindig csak reggel van.
Ezután végül befutott Lilla is. Milyen régen láttam már! Annyira megörültem neki, oda is szaladtam köszönni neki. Leguggolt mellém, és úgy tudtam rendesen köszönni neki. És még inni is adott, mert észrevette, hogy szomjas vagyok. Kedves volt tőle. Ahogy megittam a vizem, láttam, hogy a szekrények mögül odasereglett sok gyerek, és leültek a kék szőnyegekre. A gazdi odahívott engem is.
Innentől már minden a megszokott módon ment. Ő olvasott, képeket mutatott rólunk, és a gyerekek csináltak velem pár gyakorlatot. Csak pacsit kellett adnom, leülni és feküdni. Na persze egyszer két lábra is kellett állnom, de egyik feladat sem okozott nagy nehézséget. Az a sok kaja, amit ezekért kaptam… Annyira élvezem a bemutatókat. A mai azért megint egy kicsit más volt. Most két nagy csoport gyerek jött egymás után, és megint kezdtünk mindent teljesen előről. Ekkor már egy kicsit fáradt voltam. Egészen addig szinte csak feküdtem, amíg el nem kezdődtek ismét a feladatok. Titokban persze, amíg a gazdi nem figyelt, az egyik tanárnénivel tudtam kicsit gyakorolni, és még tőle is kaptam ennivalót.
Annyira élveztem ezt a bemutatót is, hiszen összességében csak hasonlított az eddigiekre, de mégis más volt. Sok új barátot szereztem most is, és nem fogom elfelejteni ezt sem, abban biztos vagyok.
Hazafelé elmentünk még egy kicsit beszélgetni Lilláékhoz is, hiszen ők itt laknak. Nagyon szép udvaruk van, és végre tudtam szabadon szaladgálni is. Kihozott nekem egy labdát és egy kötelet is, azokkal tudtunk még játszani, egészen addig, amíg olyan fáradt nem lettem, hogy muszáj volt lefeküdnöm. Egy kis pihenő után a kocsiba még be tudtam szállni magamtól, de ahogy beértem, szinte azonnal el is aludtam, és már csak itthon keltem fel.
Még biztosan visszatérünk ide is!