Elvileg itt az ősz, de mondjuk inkább úgy, hogy közeleg a nyár vége, egyre korábban tudunk indulni a rétre sétálni. Most is nagyon korán indultunk, még a nap is erősen sütött. Indulás után elég hamar melegem is lett a nagy barna bundám alatt. Szerencsére a gazdi hozott magával Nekem vizet, így bármikor megállhattunk inni egy keveset. Ahogy elértünk a nagy fához, ahol mindig elengednek, egyből elfelejtettem, hogy meleg van, szomjas vagyok, és kicsit fáradt is. Megbeszéltük, hogy jó kutyus leszek, és indultam is az utamra. Az útvonal most is a megszokott volt, persze sosem megyünk kétszer egymás után ugyanazon az úton, de ez a mai nap teljesen más volt.
Nyugodtan sétálgatunk, szimatolok a kukoricásban, a szőlőknél, majd a hereföldön, amikor a gazdi gyorsan magához hívott. Jó kutya módjára persze elsőre nem szerettem volna meghallani, mert azt hittem, hogy meg fognak kötni, de a második hívásra már ugrottam. A gazdi folyamatosan mondta közben, hogy milyen jó és ügyes kutya vagyok, amiben persze nem is tévedett! Rögtön repült a jutalomfalat, és már indultam is volna vissza szaglászni, amikor ismét szólt, hogy álljak meg. Körbe néztem, és a távolban láttam egy nagy porfelhőt. Ez a körbetekintés elég volt arra, hogy a póráz ismét rajtam legyen. Követtem a gazdim beljebb, le az útról és kérésére le is ültem. A porfelhő eközben egyre közeledett. Sőt, most már így, hogy figyeltem is a külvilágra, hallottam is egy hangos zajt. Elkezdtem kicsit félni, de a gazdi mellém guggolt, simogatott és nyugtatgatott. A porfelhő már gyakorlatilag mellettünk volt, amikor láttam, hogy egy motoros van benne, és az zavarja fel ezt a sok port. Ismét egy kicsit felkelt bennem egy kicsit a félelem, de a gazdi közelsége megnyugtató volt. A közelgő hang valamiért nem hangosodott, hanem kicsit kezdett halkulni. A gazdi folyamatosan dicsért és kaptam is a jutalomfalatot, mert jó kutyus voltam és nem ijedtem meg. Szerencsére a motoros fiú lelassított, ezért nem történt semmi baj. Láttam, hogy a gazdi és a fiú intettek egymásnak, ezért gondoltam én is köszönök neki, és odavakkantottam egyet. Annyira megörültem, hogy visszaintegetett nekem, hogy rögtön elkezdtem csóválni a farkincám.
Így indultunk tovább, egyenesen bele a felhőbe. Engem annyira nem zavart, mert a földet és a növényeket szaglásztam végig, de ahogy láttam a gazdit sem különösebben zavarta. Boldogan futkároztam, amikor ismét szóltak, hogy menjek vissza. Most elsőre is oda figyeltem és mentem is a hívó szóra. Ugyanaz a jelenség zajlott le ismét, mint az előbb. Most jobban figyeltem, és láttam a közelgő porfelhőt, és hallottam az egyre erősödő zajt. A különbség most annyi volt, hogy nem motoros jött velünk szemben, hanem egy quad. Lementünk az útról, hogy ne ijedjek meg, de most is lelassítottak, sőt egy kislány még oda is szólt, hogy milyen szép, és okos kutyus vagyok! Gondoltam, hogy megmutatom, hogy valójában milyen ügyes is vagyok, ezért lefeküdtem és átfordultam a hátamon, miközben néztek. A lánynak nagyon tetszett mutatványom, egyfolytában mosolygott és meg is tapsolt. Ezután még megkért, hogy ugorjak is fel egyet. Ez is persze simán ment, hiszen én ezeket már régen megtanultam. A másik dolog, amit talán még hamarabb is megtanultam, hogy a fáradozásaimért bizony kaja jár, így rögtön beálltam, hogy kapjak valami finomat. A lány elsőnek nem tudta, hogy mit szeretnék, de a gazdim biztos megmondta neki, mert egy kis idő után rögtön kaptam tőle egy kis almát, majd végül ők is tovább hajtottak.
A séta ismét folytatódott, de most sem tudtam rendesen elszaladgálni, mert ismét megláttam az ismerős port. A potya étel gondolata most már sokkal jobban foglalkoztatott, mint a félelem. Egyáltalán nem is gondoltam már rá. Persze a gazdihoz most is odamentem és már vártam, hogy mikor érnek már oda. Már éppen azt találtam ki, hogy milyen trükköket mutassak, amivel lenyűgözhetek mindenkit. Ül? Fekszik? Ezek annyira alapok… Rögtön el is vetettem ezeket az ötleteket, inkább valami jobbat kellene kitalálni. Így jutottam egy rövid agyalás után arra, hogy két lábon fogok állni és úgy integetek majd. A gazdi meg is engedte ezt nekem, éppen, amikor megláttam, hogy most bizony egy nagy terepjáró jön felénk. Mit nekem egy nagy kocsi. Nem ijedek már meg tőle, nagyon bátor vagyok! Ezzel, amikor odaértek mellénk, rögtön el is kezdtem a trükkömet. A sofőr rögtön megállt és odahívott magához. A gazdi egyedül nem engedett el, ezért együtt mentünk oda. Annyira tetszett neki, amit csináltam, hogy mondta, hogy üljünk be mellé és elvisz minket egy körre. Én annyira szeretek kocsikázni, hogy nagyon reméltem, hogy a gazdi belemegy. Aztán egyből rájöttem, hogy ismerős ez a férfi nekünk, hiszen a gazdi egyik jó barátja. Rögtön beültünk mellé a kocsiba és elvitt minket pár körre a környéken, majd pedig haza.
Annyira élveztem ezt az egész napot! Nem gondoltam volna, hogy a réten ennyien is járnak, hiszen még sosem találkoztunk ennyi emberrel kint. És hogy mindenki lelassított mellettem, ezt pláne nem is remélhettem. Így tanultam meg, hogy nem kell megijedni ezektől a motoroktól vagy a nagy kocsiktól.