Ez a nap is szinte ugyanúgy indult, mint a többi. Korán reggel a gazdi már felkeltett, hogy elinduljunk sétálni. Ilyen melegben nagyon szeretek hajnalban sétálni a réten, mert akkor még jó idő van, és nyugodtan tudok szaladgálni. Most reggel viszont ahogy kijöttünk a helyemről, egyből elkezdett esni az eső. Engem nem zavart, de a gazdi mintha nagyon megijedt volna és egyből meg is álltunk. Egy kis esőtől miért kell megijedni? Hiszen nem cukorból vagyunk! Kicsit szomorú lettem, de azért az egész hamar elmúlt. Bemehettem megint a házba a gazdival és a mamával. Ilyenkor reggel mindig bemehetek hozzájuk, most pedig nagyon sok időt lehettem ott, hiszen nem mentünk sétálni.
Esőben még a reggeli gyakorlás is elmaradt, egyszerűen csak bezártak a helyemre. Az esőnek azért is örültem, mivel így lehűlt a levegő, és nem volt olyan melegem. Nyugodtan tudtam aludni egész nap.
Délután, amikor a gazdi hazaért, én is felébredtem. Azonnal oda is jött hozzám, és mentünk a házba, hogy felvehessük a pórázt, nyakörvet és a legfontosabbat, a táskát, ami tele van jutalomfalatokkal. Így el is indultunk sétálni. Szerencsére most is a rét felé vettük az irányt. Minden ment a megszokott rendben. Elsétáltunk a rétre, megbeszéltük, hogy jól fogok viselkedni, nem futok el és nem is eszek meg semmit. Persze mindenbe rögtön beleegyeztem, hogy minél gyorsabban elindulhassak, szabadon.
Élveztem a sok futkosást és a szagokat. A jó időt pedig még jobban. A réten egyre több a változás, szinte az összes búzát már learatták. Sokkal messzebbre ellátok és már nem kell a sok búza között futkosnom. A kukorica viszont egyre nagyobbra nő. Ezért elmentem és megnéztem magamnak közelebbről, hogy esetleg ezt is kiszedik-e végre. Akkor ért a nagy meglepetés.
Egy nadrág volt mellette felállítva. Ez nagyon meglepett, mit keres így egy farmer? Megijedtem, és nem mertem közelebb menni hozzá. Körbe-körbe szaladgáltam körülötte, és ugattam rá, hátha megijed és elszalad.
Még a hátamon a szőrt is felállítottam, hogy nagyobbnak és félelmetesebbnek tűnjek. Még a gazdi is megállt, hogy megnézze, hogy mi történik. Miután meglátta, hogy mit csinálok és hogy megijedtem, oda ment a nadrághoz, leült mellé és engem is odahívott. Ha ő hív, természetesen oda megyek, igaz most kicsit húztam a dolgot, és lapulva, de oda mentem hozzá. Amikor odaértem, megláttam, hogy semmitől sem kell félnem. Megszagoltam még egyszer aztán el is mentünk.
Hazafelé már messziről láttam ezt a farmert a kukoricás mellett. Direkt rá sem néztem, csak elsétáltam mellette. Azért pár lépés után csúnyán visszanéztem rá, csak hogy legközelebb ne ijesszen így meg.
Ez az eset is igazából azt bizonyítja, hogy milyen bátor vagyok, hiszen szembe szálltam az ismeretlennel. Azért jó, hogy a gazdi is ott volt velem.