Léna élete blogbejegyzés

Fürdőzés (új verzió)

2021. július 16.

Ismét nyár van. Nagyon meleg. Összességében szeretem a nyarat, de a meleget nem annyira. Ilyenkor inkább a hűvösben szunyókálok. A gazdi persze mindig kitalál nekem valamit. Ez most sem történt másként. Még csak délután 3 óra van, mégis piszkál, hogy keljek fel. Persze nagyon örültem, hogy kijött hozzám, és be is hívtam az árnyékba, hogy ott feküdjünk és simogasson. Persze egy kis uzsonnára is vártam, de az valahogy most nem jött. A fűben, az árnyékban nem túl sokat feküdtünk, helyette behívott a nagy házba. Ott aztán milyen jó idő volt! Elsőnek úgy gondoltam, hogy megnézem magamnak a konyhát, hátha kapok valami finomságot. Most senki sem volt bent, és elérhető magasságban sem találtam semmit. Megpróbáltam a legaranyosabb nézésem elővenni, de most nem jártam sikerrel, nem kaptam sem virslit, sem kolbászt. Annyira rosszul azért nem éreztem magam, mivel a padló hűvös volt és le is feküdtem. Így pihentem pár percet, és a gazdi kiment az udvarra. Én inkább csak hűsöltem, mivel semmi kedvem sincs futkosni. Amikor visszajött, odamentem hozzá, hátha nekem hozott valamit. Végül is hozott valamit. Ismét rám rakta a pórázt és már ültünk is be a kocsiba. Persze a kocsiban ismét nagyon meleg volt. Miért megyünk már megint valahova ilyen időben? Egy kis pihenés nem ártana néha.. Nem utaztunk nagyon sokat, és megint egy ismerős helyre mentünk. Ahogy kinyílt az ajtó, már ugrottam is ki, hogy szaglászhassak. Mennyi szag! Imádok itt lenni. És még árnyék is van. Így jó volt sétálni, hiába volt nagy meleg, szinte észre sem vettem. Pár perc séta után megérkeztünk ahhoz a tóhoz, ahol megtanultam úszni. A gazdi hamar elengedett, és bele is vetettem magam a habokba. Vagyis én belülről így éreztem, valójában csak mászkáltam a vízben. Ott volt egy másik kutyus is, Rainbow, aki viszont megállás nélkül úszkált, és visszahozta a bedobott labdákat. Én úgy voltam vele, hogy eleget fáradtam már, nekem elég a víz. Amikor kijött, akkor odamentem hozzá és megszaglásztuk egymást, de egymással játszani valahogy nem volt kedve egyikünknek sem. Miután Rainbow elment, a gazdi megint rám tette a pórázt, és azt hittem, hogy mi is elindulunk. Helyette tudjátok mi történt? Megindultunk a mély víz felé! A tudat, hogy a gazdival tanultam meg úszni, a mai napig él bennem. Vele szeretek a legjobban úszkálni és fürdőzni. Most is nagyon sokat úsztam vele, hiába voltam fáradt. Nagyon élveztem az egészet, és persze nagyon el is fáradtam. Úszás után egy kicsit sétáltunk is, mivel megéreztem egy nagyon furcsa szagot, és szerettem volna utánajárni, hogy honnan származik. A gazdi engedte is, és követtük azt. Kiderült, hogy a horgászoktól jött a szag, és oda már nem mehettem, ezért visszafordultunk. Végül tényleg elindultunk haza, és mielőtt beültünk a kocsiba meg is törülköztem nagyon alaposan. Hazafelé nagyon gyorsan elszunyókáltam, hiszen a víz, mint mindenki tudja, kiszívja az energiánkat. Én pedig nagyon sokat fürdőztem! A nagy kanyarokban felkeltem, mert tudtam, hogy nem sokára otthon leszek. Helyette tovább mentünk. Érdeklődtem is a gazdinál, hogy merre megyünk, de nem akarta elárulni még. Végül megjelent a kedvenc fagyimmal! Az eper fagyi még mindig a legjobb. Egy kicsit hagytam, hogy a gazdi is egyen belőle, de nem szerettem volna, hogy az egészet megegye, így addig néztem, amíg meg nem kaptam. Úgy nyalogattam, ahogy még annak idején megtanultam. Szépen körbe-körbe, és nem cseppent le egyszer sem! A tölcsért is szépen lassan ettem, nehogy fájjon a pocakom. Így mentünk haza, fürdőzés és fagyizás után. Nagyon elfáradtam, rögtön le is dőltem, ahogy megérkeztünk. Ez volt az eddigi egyik legjobb nap a nyáron! Remélem még nagyon sokat úszhatok, és fagyizhatok!