Ahogy már korábban is mondtam, rengeteg játékom van. Többségét mindig egyből szétszedem, hiszen kis darabokban mindegyik sokkal jobb. Labdámból már csak 1 darab maradt, de azt valamiért nem tudtam még szét szedni. Teljes erőből rágom, de nem történik vele semmi. Egyszer pedig biztosan szét fogom rágni valahogy.
Történt így a nagy melegben, hogy rágcsáltam a labdám, de a gazdi elvette tőlem. Nem okozott nagy szomorúságot, hiszen ez is nagy megerőltetés volt. Szerencsére ültünk is be a kocsiba. Azonnal tudtam, hogy hová megyünk. Ismét a tóhoz megyünk, ebben teljesen biztos voltam. Ahogy elindultunk, egyből megörültem, mert már elképzeltem, hogy a vízben hűsítem magam. Előre is hajoltam a gazdihoz, és folyamatosan nyalogattam, hogy már így is megköszönjem neki.
Hamar oda értünk és ki is ugrottam a kocsiból. Oda siettünk a fürdőhelyhez, és azonnal egy ismerőst pillantottam meg. Bogyó volt az! A gazdi elengedett és már szaladtam is hozzá köszönni. Ugráltunk és futkároztunk a vízben. Mind a kettőnk gazdija is bejött velünk a vízbe, és látszólag ők is olyan jól szórakoztak. Ezután történt egy kis meglepetés. Bogyó gazdája eldobott neki egy labdát jó messzire a vízbe. Ő pedig fogta magát és elúszott érte. Nagyon meglepődtem, hiszen én sosem mentem el érte, csak amikor olyan kedvem volt. A vízbe pedig sose, nemhogy elúszni érte. Így, hogy láttam, hogy Ő is elmegy érte, és vissza is vitte, gondoltam kipróbálom én is. Amikor legközelebb eldobták a labdát, elindultam én is. Még Bogyót is megelőztem, és visszavittem a lasztit a gazdinak!
Teljesen ledöbbentünk mind a ketten, hogy én ilyet is tudok. Ezután így töltöttük el a délutánt, még a vízből sem jöttünk ki.
Amikor a gazdi szólt, hogy ideje hazamenni, nem nagyon szerettünk volna kimenni. Nagy unszolásra elindultunk haza. Amikor beszálltam a kocsiba, akkor vettem észre, hogy valójában mennyire is elfáradtam a sok úszástól. Ahogy elindultunk, egyből lefeküdtem és egészen hazáig aludtam.
Legközelebb, amikor kimentünk, a gazdi már hozta az én saját labdám is. Ezért nem sok kedvem volt elúszni. Hiszen az csak rágcsálásra való! Szerencsére ott volt ismét Bogyó és az ő labdája is. Hiába dobták neki sokkal messzebbre, inkább azért úsztam el folyamatosan. Látták ők is, hogy az a labda sokkal jobban tetszik nekem, és ki is cseréltük őket hazafelé. A gazdi azóta is nagy becsben tartja, és nem kapom meg ezt még rágcsálásra sem. Ez nem szép tőle. Hiszen ezt a labdát is szét kellene szedni! Egyelőre még nem kaparintottam meg, de egyszer, amikor nem fog figyelni, biztos el tudom lopni valahogy.