Léna élete blogbejegyzés

A másik kutya labdája mindig jobb? Nekem igen.

2021. július 14.

Ahogy már korábban is mondtam, rengeteg játékom van. Többségét mindig egyből szétszedem, hiszen kis darabokban mindegyik sokkal jobb. Labdámból már csak 1 darab maradt, de azt valamiért nem tudtam még szét szedni. Teljes erőből rágom, de nem történik vele semmi. Egyszer pedig biztosan szét fogom rágni valahogy.

Történt így a nagy melegben, hogy rágcsáltam a labdám, de a gazdi elvette tőlem. Nem okozott nagy szomorúságot, hiszen ez is nagy megerőltetés volt. Szerencsére ültünk is be a kocsiba. Azonnal tudtam, hogy hová megyünk. Ismét a tóhoz megyünk, ebben teljesen biztos voltam. Ahogy elindultunk, egyből megörültem, mert már elképzeltem, hogy a vízben hűsítem magam. Előre is hajoltam a gazdihoz, és folyamatosan nyalogattam, hogy már így is megköszönjem neki.

Hamar oda értünk és ki is ugrottam a kocsiból. Oda siettünk a fürdőhelyhez, és azonnal egy ismerőst pillantottam meg. Bogyó volt az! A gazdi elengedett és már szaladtam is hozzá köszönni. Ugráltunk és futkároztunk a vízben. Mind a kettőnk gazdija is bejött velünk a vízbe, és látszólag ők is olyan jól szórakoztak. Ezután történt egy kis meglepetés. Bogyó gazdája eldobott neki egy labdát jó messzire a vízbe. Ő pedig fogta magát és elúszott érte. Nagyon meglepődtem, hiszen én sosem mentem el érte, csak amikor olyan kedvem volt. A vízbe pedig sose, nemhogy elúszni érte. Így, hogy láttam, hogy Ő is elmegy érte, és vissza is vitte, gondoltam kipróbálom én is. Amikor legközelebb eldobták a labdát, elindultam én is. Még Bogyót is megelőztem, és visszavittem a lasztit a gazdinak!

Teljesen ledöbbentünk mind a ketten, hogy én ilyet is tudok. Ezután így töltöttük el a délutánt, még a vízből sem jöttünk ki.

Amikor a gazdi szólt, hogy ideje hazamenni, nem nagyon szerettünk volna kimenni. Nagy unszolásra elindultunk haza. Amikor beszálltam a kocsiba, akkor vettem észre, hogy valójában mennyire is elfáradtam a sok úszástól. Ahogy elindultunk, egyből lefeküdtem és egészen hazáig aludtam.

Legközelebb, amikor kimentünk, a gazdi már hozta az én saját labdám is. Ezért nem sok kedvem volt elúszni. Hiszen az csak rágcsálásra való! Szerencsére ott volt ismét Bogyó és az ő labdája is. Hiába dobták neki sokkal messzebbre, inkább azért úsztam el folyamatosan. Látták ők is, hogy az a labda sokkal jobban tetszik nekem, és ki is cseréltük őket hazafelé. A gazdi azóta is nagy becsben tartja, és nem kapom meg ezt még rágcsálásra sem. Ez nem szép tőle. Hiszen ezt a labdát is szét kellene szedni! Egyelőre még nem kaparintottam meg, de egyszer, amikor nem fog figyelni, biztos el tudom lopni valahogy.