Alig kezdődött el az új év, máris újabb ünnepség előtt állunk. Közeledik a farsang, és egyre csak azon jár az agyam, hogy idén minek öltözzek. Legyek elefánt, zsiráf esetleg egy kiscica? Az lenne aztán az igazi nagy durranás! Egy kutya, macskabőrben!
Vajon miért szoktak beöltözni az emberek? És a kutyákat miért öltöztetik be? Az idei bálba engem is elvisznek? Kérdések sora kavargott fejemben, és nem is tudtam rendesen aludni. Kíváncsiságom, mint olyan, most sem hagyott nyugodni. A gazdival utánajárok a történetnek, ha esik, ha fúj!
Léptei ismerős hangja járta át a fülem, össze sem lehet téveszteni senki mással.– Szia! – Kiáltottam neki, még mielőtt megjelent volna az ajtóm előtt.
– Szia, Léna! Ilyenkor korán fent vagy? – kérdezte.
– Nem hagyott nyugodni pár dolog, nehezen aludtam.
– Mi történt?
– Először azon gondolkodtam, hogy mi is az a farsang. És hogy miért öltöznek be az emberek. Aztán azon járt az agyam, hogy idén én milyen jelmezben mutatkozzak? – soroltam megállás nélkül a kérdéseim.
– Ácsi! Csak szépen egyesével. – fojtotta belém a szót a gazdi – Nézzük egyesével a kérdéseket.
Így jutottunk el az első, és talán legfontosabb kérdésemhez, hogy utánajárjunk, hogy igazából mit jelent a farsang. Biztos vagyok benne, hogy valamilyen rossz szellemeket szeretnének elüldözni ezekkel a díszes öltözetekkel.
Kutatásunk nem is kezdődhetett volna ennyire lelombozóan, hiszen azonnal bementünk a házba.– Miért jövünk be? Szeretnék utána járni, hogy mi az a farsang, nem hiszem, hogy ott bent megtalálnák a válaszaim – mondtam a gazdinak.– Pedig itt lesz a legegyszerűbb. Itt meg tudunk nézni sok képet, és leírást.
A lépcsőfokok úgy tornyosultak egymás után, mintha egy óriási hegy lenne. Minden egyes fokot egyesével megmásztunk, és így eljutottunk az emeletre. Négy lábbal és egy ilyen kíváncsi orral ez azért nehezebb mutatvány, mint az el tudnátok képzelni.– Ülj ide mellém, megnézzük, hogy mit találunk erről az egészről – mondta a gazdi.
A hatalmas könyvespolc előtt megálltunk, és a gazdi megállás nélkül pakolta a vastagabbnál vastagabb könyveket a kisasztalra.
– Ebben biztos találunk valamit – a halom egyre magasabbra nőtt.
– Szerintem még ez is jó lesz – a halom pedig már toronyra kezdett hasonlítani. Éppen csak el nem dőlt.
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok könyvben szerepel a farsang. Az, hogy bent a házban találunk bármi kézzelfoghatót, ami közelebb visz a megoldáshoz először inkább csak egy ábránd volt. Ehhez a személyes, gazdag kis könyvtához érve viszont már elkapott ismét az izgalom, és reméltem, hogy találunk használhatót, de ilyen sokra nem is számítottam.
A válogatás végeztével, leültünk a kékeszöld fotelünkbe, rögtön a kisasztal mellé. A könyv-hegy olyan magas lett, hogy át sem láttam felette. Ezekből biztosan megtudunk valamit, ha nem is mindent.
– Melyikkel szeretnéd kezdeni? – kérdezte a gazdi.
– A legalsót nézzük meg – böktem rá az orrommal. Már régen kinéztem magamnak ezt, hiszen egy gyönyörű, rózsaszín ruhában táncoló párt láttam rajta.
– Pont azt szeretnéd?
– Igen, hiszen olyan szép!
– És eddig miért nem szóltál, hogy tegyem félre? Most pakolhatjuk le az összeset.
– Megnéztem a többit is, de biztosan ez lesz a nyerő. Higgy nekem!
Alig vártam, hogy a gazdi a hatalmas tornyot átépítse, az eredeti egyre kisebb lett, az új, mellette lévő pedig egyre jobban növekedett, mire végül csak a rózsaszín képes könyv maradt.
– No, akkor vágjunk is bele! – csapta össze a tenyerét a gazdi, én pedig a válla felett néztem, és vártam, hogy mit tudunk meg.
De vajon megéri-e a borító alapján megítélni egy könyvet?
A következő részből kiderül…